Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

BÁRÁNY ILONA 

1922. február 16-án Kóvágóőrsön született. 1940-ben érettségizett Budán, az orsolyiták Szent Angéla Gimnáziumában. Gimnáziumi évei alatt többekkel együtt Mária Kongregációt alakított. 18 évesen, egy lelkigyakorlaton ismerte meg Palánkay Gausz Tibor jezsuita atyát, akit később lelkivezetőjének kért fel. Érettségi után felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára. Elvégezte az egyetemet, de  doktorrá nem avattatta magát, mert élete fő céljának nem az orvosi működést, hanem az Isten Országáért végzett apostoli munkát tekintette.

1942-ben kezdte Palánkay atya, a Páter – ahogy munkatársai maguk között nevezték - könyveit terjeszteni. Az atya összehozta több lelki gyermekével és ismerősével és megszervezték a Katolikus Lányok Világnézeti Akadémiáját a Főiskolai Diákszövetség kere-tében. Az Akadémia 1942-ben indult Budapesten több száz részt-vevővel, majd Szegeden, Pécsett és Kolozsvárott is. Ilonát hamarosan a Katolikus Diákszövetség alelnökévé választották.

Bár előzőleg nagyon készült a családi életre, 1942-ban mégis úgy döntött, hogy nem megy férjhez, hanem a világban élve Isten Országáért dolgozik. Lelkiveze-tője engedélyével 1 évre magán-fogadalmat tett. Bekapcsolódott a Páter által indított Kedves Húgom című kis lap szerkesztésébe és terjesztésébe és szervezte a Világnézeti Akadémiát az említett városokban. 1943-ban, amikor a Pátert behívták tábori lelkésznek, a meghirdetett lelkigyakorlatok szervezését ő vette át. Amikor Palánkay atya 1944-ben szabadságra hazajött, megkérte Ilonát, hogy vegye át az addig általa vezetett leány-pasztoráció vezetését, mivel ő a család-pasztorációval szeretne foglalkozni. 

1944-ben, amikor a Pátert elöljárói Kispestre a jezsuita rendházba helyezték, a Mária utcában a Jézus Szíve Szövetség helységében rendezhették be irodájukat. Ott indították el többek között a Szív Mozgalmat, melynek keretében a lányokat kis csoportokba szervezték. Elindították a Páter Családi Szentórájának imádkozását a családok körében, majd pedig a Lányok Engesztelő Mozgalmát. Vezetőképző kurzusokat tartottak világi apostolok képzésére. Bárány Ilona ezután lemondott diákszövetségi alelnöki tisztéről, mivel nem csak diákokkal, hanem dolgozó lányokkal is akart foglalkozni.

Az ostromot Budán élte át. 1948-50-ben hitoktatói oklevelet szerzett és minden erejével folytatta apostoli munkáját. Munkatársaival járták a vidéket és előadásokat tartottak a lelkiéletről, a keresztény házasságról, az igazi keresztény szeretetről. A Családi Szentórát püspöki engedéllyel terjesztették Budapesten, Veszprém és Zala megyében. A Családi Szentóra imádkozásának lényege, hogy a hónap minden napján egy-egy család imádkozza a Szentórát a saját és a többi családért. Az imádkozó család nem csak magára gondol, hanem a 31 tagú család-csoportra, és azon túl is minden családra az egyházközségben. Egy-egy családnak, mint kis-közösségnek imája hat a többi családra, azon keresztül az egész egyházközségre.

 

1948-ban ismerkedtek meg XII. Pius pápa Provida Mater Ecclesiae konstitúciójával, mely értelmében törekvéseiknek egyházjogi keretet lehetett biztosítani. Ennek alapján 1949. január 23-án megalakították Magyarország első világi intézményét Vinculum Caritatis Közösség néven. Drahos János helynök úr adta meg az első beleegyezést. Az ő irányításával és több egyházjogász bevonásával készült el a Közösség szabályzata. Vezetőjének 1 évre Bárány Ilonát választották, 1950-ben tett örök fogadalmat.

1955-ben, a politikai üldözések idején öt társával együtt bebörtönözték. Először hét évet kapott államellenes összeesküvés vádjával, később a vádat egyesülési szabadság elleni vétségre módosították. 1956-ban mindannyiukat szabadlábra helyezték, de később a zaklatások nem szűntek meg. Ezután dolgozott bölcsődében, háziipari szövetkezetben, családnál gyermekek mellett, majd 7 évig adminisztrátorként egészségügyi intézményben.

Több közösségi tag után 1969-ben ő is emigrált Ausztriába, majd Münchenben telepedett le. Itt Ádám György, magyar főlelkész titkárnője volt 6 évig, ennek kapcsán többek között igyekeztek a világi munkatársakat összefogni, előadásokat, megbeszéléseket tartva több európai városban. Kiadta Palánkay atya aszketika sorozatának első, az Életerőnk a szeretet című kötetét. Ebben segítségére voltak Ádám, Paulay és Mester atyák, valamint Vecsey József, akinek magyar nyomdája volt St. Gallenben. Többször fogadta Mindszenty József hercegprímás úr is, akivel a Közösségről, könyvekről, a világi apostolképzésről beszélt. Palánkay atya, aki 1973-ban hagyta el Magyarországot, szintén Münchenben telepedett le. Ettől kezdve újra együtt dolgoztak. Tartotta a kapcsolatot a Közösség Brazíliában élő tagjaival, többször meg is látogatta őket.

Később kiadta Palánkay atya a „Szeretet aszketikája és misztikája” sorozat további köteteit is magyar nyelven. Előkészítette a Vinculum Caritatis Közösség Róma által történő egyházjogi elismerését, amely Magyarországról a rendszerváltásig a történelmi körülmények következtében nem volt lehetséges. 

 A magyarországi rendszerváltás után hazatelepült és kézbe vette a hivatalos egyházi jóváhagyatás megszervezésének ügyét, amelyet külföldi tartózkodása alatt már előkészített. Egyházjogászi segítséget Dr. Erdő Péter, későbbi bíboros érsek atyától kapott. 

Életáldozata méltó jutalma volt, hogy a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja engedélye alapján a Vinculum Caritatis Közösség 1994-ben megkapta a jóváhagyást, mint egyházmegyei jogú világi intézmény. Ennek alapján kapott egyházmegyei jóváhagyást 1995-ben a Vinculum Caritatis Papi Közösség, és 1996-ban a Vinculum Caritatis Családi Közösség.

E jogi lépések után ismét őt választották meg általános felelősnek. Utolsó éveiben hősiesen viselte betegségét. Egészen haláláig fáradozott a Közösségért és annak küldetéséért.

1997. május 4-én halt meg Budapesten, 75 éves korában. Kővágóőrsön helyezték örök nyugalomra.