Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

 Palánkay Gausz Tibor S.J. (1907-1982)

Élete rendkívül változatos volt. Bácskában, Palánkán látta meg a napvilágot. Nyolcan voltak testvérek, közülük még egy pap lett, egy növére pedig apáca. Édesapja kántortanító volt, akit mindenki tisztelt Palánkán, aki Tibort hamar megtanította orgonálni és hegedülni is. Édesanyja okos, szorgalmas, vallásos asszony volt. Tibor gyermekkora zavartalanul szépen telt.

Középiskoláját Kalocsán, a Jezsuita Gimnáziumban végezte. Azután kitört az első világ-háború, és nem volt célszerű visszatérni Palánkára, mely a háború végén már nem tartozott Magyarországhoz. Tibor hetedikes gimnazista korában jelentkezett a Jézus Társaságába. Az akkori provinciális atya, Csávossy Elemér vette fel a rendbe. Az Érden végzett noviciátus végeztével 1927. szeptember 8-án örökfogadalmat tesz. A fogadalomtétel után visszatér Kalocsára, ahol 1928-ban kitűnően érettségizik.

  

Fontosabb életszakaszai:

1928-31. Szegeden végzi a filozófia kurzust. A filozófia, a jezsuita nevelés egyik lényeges eleme jól megy Tibornak, doktorátusi diplomát kap. Ebben az időben, naplója szerint a Kriszto-centrizmusa Szentháromság-centrizmusig tágul. Szabad idejében kiveszi részét a kirándulásokból, csónakázásokból.

1931-34. Kalocsa, magisztérium

A filozófiai tanulmányok után 3 éves magisztérium következik Kalocsán, ahol vezeti a Szívgárdát, majd cserkész parancsnok lesz, de legkedvesebb foglalkozása az alsósok Mária Kongregációjának vezetése.

1934. Innsbruck teológia, 1935-38. Szeged, teológia.

1937. június 4. pappá szentelik Szegeden, Glattfelder Gyula püspök végzi a szertartást a Szegedi Dómban.

A szentelés után a rektor atya kérésére 5 napos lelkigyakorlatot tart a Jó Pásztor nővéreknél, ami olyan jól sikerül, hogy továbi felkérést kap további lelkigyakorlatok tartására. Ugyancsak nagy élményt jelent számára a Szegedi Dómban, 1938-ban tartott három napos lelkigyakorlatos beszéde, amelyen már tömve van a hatalmas székesegyház. Hamarosan a Manrézában a novícius mester mellé rendelik.

1939. a Manrézában socius, lelkigyakorlatokat tart férfiaknak.

1939-től már országszerte hívják iskolákba, egyesületekbe, egyházközségekbe lelkigyakorlatot tartani lányoknak és zárdákba nővéreknek. Első pasztorális területe így a leány-pasztoráció lett, amelyre elöljárói engedéllyel már előzőleg tudatosan felkészült. Arra gondolt ugyanis, hogy a család védelmével, erősítésével a legtöbbetnyújthat Isten országának.

E témakörben jelennek meg első könyvei – évente - a leány hivatásáról, öntudatáról, önismeretről és önnevelésről, szerelem- és házasságra készülés kérdéseiről, lelki életről, az egyházi évről, a Szűzanya tiszteletről. Első, és nagysikerű műve a Ragyogó szemek, amely 5 kiadást ér meg. A Jegygyűrűért című könyve szintén nagysikerű lesz, 6 alkalommal adják ki. Az Énekeljen szíved is 3 kiadást ér el. A következő kötet: Ha az Ő szavát halljátok a szerzetességről szól, de a „Zárdán kívül” fejezetében már a világban megélt Istennek szenteltségről is ír.

  

Közben 1940. őszén áthelyezik Kalocsára, majd Szatmárnémetibe. Mindkét helyen részt vesz a lelki pasztorációban férfi kongregációt is vezet. Ezek mellett havonta átlag legalább kétszer három napos lelkigyakorlatot tart lányoknak különböző városokban.

Az Országos Katolikus Főiskolai Diákszövetség keretében előadássorozatot szerveztetett fiatal lányok számára neves előadók részvételével. A Katolikus Lányok Világnézeti Akadémiája négy egyetemi városban valósult meg: Budapest, Pécs, Szeged, Kolozsvár, 400-800 résztvevővel.

1942. őszén országos méretű leánypaszotrációja igényeinek megfelelően elindított egy kis folyóiratot Kedves Hugom címmel. Ennek szerkesztőgárdája munkatársaiból négy huszonéves lány lett, nagy példányszámban küldik szét iskolákba, egyesületekbe. Itt már sokat segítenek a levelezések során szerzett leány munkatársai, akik folytatják ezt a munkát, amikor 1943-ban behívják tábori lelkésznek.

  

Hazatérve egy év múlva a kispesti jezsuita házba kerül, ahol átveszi a Családok Szeretet Szövetsége irányítását. A leánypasztorációról áttér a családpasztorációra. 1946-ban elindítja a Családi Szentóra mozgalmat. Először a Szív újságban jelenik meg, itt tudatosítja, hogy egy-egy családnak, mint kisközösségnek imája hat a többi családra, azon keresztül az egész egyházközségre. Szándéka szerint a hónap minden napján egy-egy család imádkozza a Szentórát a saját és a többi családért. Az imádkozó család nem csak magára gondol, hanem a 31-es csoportra, és azon túl is minden családra az egyházközségben. A Családi Szentórát szervezőknek tartott lelkigyakorlatán a Titokzatos Testben egymásra ható szerves szeretet jelentőségét és távlatát fejti ki. Az általa írt Családi szentóra füzet 120.000 példányban kel el.

A Családi Szentóra mozgalommá fejlődése közben alakul ki a Páterben a szerves egyházközség képe: a 31-es engesztelő családcsoportok továbbfejlődve alkalmasak lennének az egész egyházközség átszövésére. Ehhez járul a „jószomszédságok” és „családközösségek” gondolata.

Közben megírja Két gyűrű, egy boldogság című munkáját is, mely 1948-ban jelenik meg.

Kezdettől fogva nem akart csak maga hatni az egyénekre, sem könyveiben, sem lelkigyakorlataiban, sem egyéni beszélgetéseiben, hanem igyekezett a lányokat társaikkal közösségbe hozni. Jól tudta, hogy az ember közösségi lény is, ezért egyénisége kibontakoztatásához szüksége van a többi ember segítségére. Ezt tudva használta fel könyveiben a fiatalok által írt levélrészleteket, egyéni megnyilatkozásokat. Életet akart, nem csak elméletet, ezért könyveit nemcsak elmélkedésnek szánta, hanem felszólít és megmutatja a gyakorlás mikéntjét, ajánlja, hogy kis csoportokban beszéljék meg, alkalmazzák magukra a szeretet életét, a tudatos lelki életet.

Tudatosan keresett országszerte segítőtársakat. Egyrészt, hogy ezzel megsokszorozza önmagát, másrészt tapasztalta, hogy a lányokra sok szempontból hasonló korú társa jobban hat. Módszerének lényege volt: az egyenrangú kezelés, amivel öntudatot adott, megajándékozott bizalmával, amikor munkába állított. Megtalált munkatársaival tartotta a kapcsolatot, levél, vagy telefon útján az egész országban.

Munkatársai között volt néhány, akik meglátták az általa hirdetett gondolatok nagyszerűségét és távlatait, felmerült bennük, hogy a világban maradva ugyan, de egész életüket apostoli munkában az Istennek szentelik. Ha az Ő szavát halljátok c. könyvének „Zárdán kívül” fejezetében ismertette ezt az életutat, amit akkor már néhány munkatársa vállalt.

1947-ben megjelenik – és 1948-ban jut el Magyarországra - XII. Piusz pápa Provida Mater Ecclesiae című konstitúciója, amely jóváhagyja a világban, az evangéliumi tanácsok alapján Istennek elkötelezetten élő, apostoli munkát végző közösségek, un. Világi Intézmények (Institutum Seculare) alakulását és rendezi egyházjogi helyzetüket. A lelkileg felkészült munkatársak lelkigyakorlat és megbeszélések után 1949. január 23-án megalakítják a Vinculum Caritatis Közösséget

A Páter 1949-ben házfőnök lesz Kispesten. A szerzetesrendek feloszlatásával, az azt követő eseményekkel összefüggésben 1951-től segédmunkás, kertész, villanyszerelő lesz. Emellett titokban folytatja lelkipásztori tevékenységét, családoknál misézik, gyóntat, lelkivezetést ad, lelkigyakorlatokat tart. Írja szabadidejében a korábban megkezdett A szeretet aszketikája és misztikája könyvsorozatot, mely végül 6 kötetes lesz. Pozitív lelkiséget hirdet ebben, nemcsak egy-egy erényt kell gyakorolnunk, hanem egész egyéniségünket „jézusivá” alakítani, azaz „szeretetegyéniségekké” válni. Megismertet a lelkiélet útjával, azt akarja, hogy azt ne csak a lelkivezetők ismerjék, hanem a lehetőséget kapja meg mindenki, hiszen Isten mindenkit meghívott a tökéletességre. Ezt igazolta később a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium dokumentuma (40. pont) „Az egyházban mindenki meg van hívva az életszentségre … a szeretet tökéletességére.”.

  

1955. augusztus 23-án bebörtönzik több más jezsuita társával. Itt köt életre szóló barátságot Vácz Jenő jezsuita atyával. Itt fogalmazzák meg közös álmukat a szeretet egyházközségeiről. Szabadulásuk után (1956.) születik legújabb írása a Szeretetből nőtt egyházközség. A kötet rendszerváltás után jelenhetett meg, előszavát Vácz Jenő atya írja.

1957-ben újra kezdik tárgyalni az ügyét, ami nyilvánvaló újabb bebörtönzéshez vezetne, ezért bujkálni kezd. 1958-ban megszüntetik a bírósági eljárást ellene. A hatvanas években házkutatások, zaklatások következnek. 1967-ben egyháziadó beszedőként megy nyugdíjba.

A zaklatások miatt 1973-ban nyugatra megy. Rómában beszél P. Generálissal, és asszisztensével, majd segítségükkel Münchenben telepszik le. Megkapja a német állampolgárságot eredeti neve után (Gausz), átveszi a németországi provincia. Kórházlelkészként dolgozik, közben többfelé vállal lelkigyakorlatokat és ad lelkivezetést világiaknak, papoknak, nővéreknek. Már nem egészséges, amikor Dél-Amerikába utazik, hogy Brazíliában is elindítson egy a magyarországihoz hasonló művet.

  

1982. február 23-án fejezi be földi életét Münchenben. Pullachban, a jezsuita temetőben helyezik örök nyugalomra.

Könyvei közül néhány külföldön még életében álnéven megjelenik, a rendszerváltás után saját nevén, rendi engedéllyel Magyarországon egymás után megjelennek. A lelkiélet egymásra épülő fokozatai szerint épülnek fel a kötetek: Életerőnk a szeretet, Életfeladatunk Krisztus, Önátadásunk Istennek, Egységünk a Szentháromsággal. Két kötetben ír a lelkivezetésről: Verjetek benne gyökeret, és Egyéniségünk kibontása címmel.

Lelkiségét kifejező más művei is már hozzáférhetők könyv alakban: Szeretet, érvényesülés, boldogság, A szeretet mélységei, Veled beszélgetek, Életmisém gyakorlata, Újszerű emberiség. Meg nem jelent műveinek kiadását a Vinculum Caritatis Közösség gondozza mind a mai napig.