Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

A világi intézményekről

A II. Vatikáni Zsinat is foglalkozott a világi intézményekkel, a PERFECTAE CARITATIS kezdetű dekrétumban. A konkrét egyházjogi feltételeket a jelenleg hatályos, 1983-ban kiadott Egyházi Törvénykönyv - CODEX IURIS CANONICI - 710-730. kánonjai tartalmazzák. II. János Pál is foglalkozik a témával a 1996-ban kiadott VITA CONSECRATA kezdetű apostoli buzdításában. Az alábbiakban rövid összefoglaló következik az említett művekből.

XII. Pius PROVIDA MATER kezdetű apostoli konstitúciója a tökéletesség megszerzésére szolgáló kánoni állapotokról s világi intézményekről

A tökéletes életnek mindig és mindenütt való folytatására, annak több olyan esetben való vállalására, amikor a törvényes szerzetesi élet vagy lehetetlen, vagy pedig alkalmatlan, továbbá a tökéletes és teljes megszentelődésre feláldozott életükkel való bensőséges és mindennapi érintkezés útján a családok, a különböző foglalkozási ágak és a világi társadalom jelentős keresztényi megújításra, a sokoldalú apostolkodásra, a hely idő vagy egyéb körülmények miatt a papoknak és szerzeteseknek tilos vagy hozzáférhetetlen munkakörök betöltésére a «Világi Intézmények» könnyen felhasználhatók.

           

A világi intézmények alapítását a konstitúció a Szerzetesek Szent Kongregációjának engedélyezéséhez köti, ezután a püspökök szabadon élhetnek saját jogukkal, és az alapítást végrehajthatják. Jelenleg a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció engedélye szükséges.

II. János Pál pápa által 1983. január 25-én kihirdetettt új Egyházi Törvénykönyv

A világi intézményekkel a III. rész I. szakasz A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEI III. CÍME 710-730. kánonjai foglalkoznak.

A világi intézmény a megszentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élő krisztushívők a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését főként belülről igyekeznek szolgálni. Ezeknek az intézményeknek a tagjai saját megszentelődésüket apostoli tevékenységben fejezik ki és gyakorolják, és kovász módjára törekszenek átitatni mindent az evangélium szellemével Krisztus testének erősödésére és növekedésére.

A világi tagok, mint olyanok, akik a világban élnek és a világból jönnek, az egyház evangéliumhirdető munkájában keresztény életük és elkötelezettségükhöz való hűségük tanúságtétele révén és azáltal a segítség által vesznek részt, amellyel az anyagi dolgoknak Isten szerinti rendezésén és a világnak az evangélium erejével való átformálásán munkálkodnak; de világi életmódjuknak megfelelően felajánlják együttműködésüket az egyházi közösség szolgálatára is.

A klerikus tagok megszentelt életük tanúságtétele révén, elsősorban a papságon belül, különleges apostoli szeretettel nyújtanak segítséget testvéreiknek, Isten népének körében pedig szent szolgálatukkal a világ megszentelésén dolgoznak.

A tagok rendes világi viszonyok között éljenek, egyedül vagy családjuk körében vagy testvéri csoportban a szabályzat szerint.

Az egyházmegyébe inkardinált klerikus tagok a megyéspüspöktől függnek, kivéve abban, ami a saját intézményükben folyó megszentelt életre vonatkozik.

Minden tag tevékenyen vegyen részt az intézmény életében, saját joguknak megfelelően. Akik ugyanannak az intézménynek a tagjai, tartsák fenn egymással a közösséget, gondosan ügyeljenek a szellem egységére és az igaz testvériségre.

Hogy a tagok hivatásuknak hűségesen megfeleljenek, és apostoli tevékenységük magából a Krisztussal való egységből eredjen, buzgón imádkozzanak, megfelelő módon olvassák a Szentírást, tartsák meg az évi lelkigyakorlatos időt, és végezzék a lelki élet többi gyakorlatait a saját jog szerint. Az eucharisztia lehetőleg mindennapos ünneplése legyen egész megszentelt életük forrása és ereje.

A szabályzat állapítsa meg azokat a szent kötelékeket, melyekkel az intézményben az evangéliumi tanácsokat vállalják és határozza meg azokat a kötelességeket, melyeket ezek létrehoznak, mindig megőrizve az életmódban az intézmény sajátos világi jellegét.

Istennek szentelt vilagiak 

Az intézmény a szabályzatban meghatározott valamilyen kötelékkel magához társíthat olyan más krisztushívôket, akik az intézmény szellemében törekszenek az evangéliumi tökéletességre, és részt vesznek az intézmény küldetésében.

II. János Pál pápa VITA CONSECRATA kezdetű szinodus utáni apostoli buzdítása a püspökökhöz és a szerzetesrendekhez és szerzetesi kongregációkhoz az apostoli élet társaságaihoz, a világi intézményekhez és minden hívőhöz az Istennek szentelt életről és annak küldetéséről az Egyházban és a világban (1996.) A világi intézmények, 10. pont

A Szentlélek, a különféle ajándékok csodálatos mestere, napjainkban az Istennek szentelt élet új formáit hívta létre, mintha a Gondviselés tervének megfelelően eleget akarna tenni az új követelményeknek, melyekkel az Egyház ma küldetése teljesítése közben a világban találkozik.

Világi intézményeken elsősorban azokat értjük, melyeknek tagjai Istennek szenteltségüket a világban élve az evangéliumi tanácsok vállalásával evilági strukturák közepette akarják megélni, hogy íly módon a kulturális, gazdasági és politikai életben a bölcsesség kovásza és a kegyelem tanúi legyenek. A világi állapot és a szerzetesi Istennek szenteltség rájuk jellemző összekapcsolásával akarják bevinni a társadalmi életbe Krisztus országának új erőit, hogy a boldogságok erejével belülről alakítsák át a földkerekséget. Így, miközben a teljes Istenhez tartozás egészen szabaddá teszi őket Isten szolgálatára, törekvésük a mindennapos környezetben a Lélek hatására hozzájárul ahhoz, hogy a világi dolgokat evangéliumi lelkület hassa át. A világi intézmények ezáltal sajátos karizmáiknak megfelelően hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyház kifejezetten jelen tudjon lenni a társadalomban.

A klerikus világi intézmények --melyekben papok egyházmegyei presbitériumhoz tartoznak akkor is, ha némelyikük saját intézményükbe tartozását jogilag elismerték -- egy sajátos karizmának megfelelő módon Krisztusnak szentelik magukat az evangéliumi tanácsok vállalásával. Az őket befogadó intézmény lelki gazdagságában nagy segitséget találhatnak ahhoz, hogy papságukat sajátos lelkiséggel éljék, s az apostoli közösség és a nagylelkűség serkentői legyenek a paptestvérek között.