A Vinculum Caritatis Közösség rövid története
A Közösség 1949. január 23-án, Szűz Mária eljegyzésének ünnepén alakult Magyarországon. Szellemisége Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya munkásságának gyümölcse, aki korát messze megelőző módon a fiatal nők és családok pasztorációjának szentelte életét. A lelkiélet elmélyítésén, a közösségi élet megújításán, - ahogy ő mondta – szervessé tételén fáradozott. Imaközösségeket, kisközösségeket hozott létre, feltámasztotta a hitünk alapjainak megismerése iránti vágyat a fiatalokban. Amit életművével hirdetett, az a tudatosság, az önismeret és önnevelés alapján álló, elkötelezett keresztény élet, az általános papságból fakadó apostoli küldetés és annak a mindennapokban való megvalósítása. Termékeny íróként számos nagysikerű könyvet adott ki, melyek révén gondolatai igen sokakhoz eljutottak. A világi apostolkodás gondolatán felbuzdult fiatal nők között sok munkatársra talált, akik közül néhányan egész életüket Isten Országának építéséért kívánták áldozni, de nem a világtól elvonultan, hanem a világban élve, kovászként megszentelve azt.
1947. február 2-án jelent meg XII. Pius pápa Provida Mater Ecclesiae c. konstitúciója, melyben – megértve az idők szavát – jóváhagyja a világban, az evangéliumi tanácsok szerint, elkötelezetten élni kívánók számára közösségek alapítását, melyeket Institutum Secularenak (világi intézménynek) nevez. A pápai irat értelmében Palánkay atya munkatársainak említett törekvései egyházjogilag elismert keretek között megvalósíthatóvá váltak, 1949. január 23-án megtörtént a Vinculum Caritatis Közösség, mint világi intézmény alapítása. Az induláshoz az engedélyt Drahos János helynök úr adta meg. A történelmi helyzet miatt Róma felé történő lépésekre még nem kerülhetett sor.
A név (Vinculum Caritatis = Szeretet Köteléke), amelyet választottak, az 1938-as Magyarországon zajlott Eucharisztikus Világkongresszus jeligéjével azonos. Egyszerre utal a Mindenható Atyára, aki maga a szeretet a Megváltó Fiúra, aki jelen van az Eucharisztiában és mindenkor aTeremtő Atya irántunk való felülmúlhatatlan szeretetének bizonyítéka, a Szentlélek Istenre, aki maga az összefogó „biztosító kötelék”, aki nemcsak az Atyát a Fiúval, de bennünket is összeköt velük és egymással. |
![]() |
A Közösség vezetőjének (általános felelős) Bárány Ilonát választották, aki kezdettől Palánkay atya közeli munkatársa volt.
Palánkay atya, a Páter – ahogy maguk közt nevezték - figyelme a családokra és az egyházmegyés papokra is kiterjedt, így közöttük is talált követőkre. A Közösség Női Ága mellett alakulni kezdett a kapcsolódni kívánó családok és papok kis csapata is.
A Női Ág folyamatosan gyarapodott. A szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatását követően a kiképzés teljes titokban, sétának, kirándulásnak, családi összejövetelnek álcázottan folyt. Így is többen kerültek börtönbe, egyesülési szabadsággal való visszaélés címén, közöttük a Közösség vezetője is.
A Papi ág lendületes indulását egy csónakkirándulásnak álcázott lelkigyakorlatkor bekövetkezett baleset törte meg, mely során fény derült a résztvevők papi mivoltára. Ők is börtönbe kerültek. Ettől kezdve a Női Ág tagjai igyekezték megszólítani a környezetükben lévő papokat, bár ez ugyancsak veszélyes feladat volt.
A családok, gyermekeiket féltve minimalizálni kényszerültek aktivitásukat. Néhányan mégis hűségesen őrizték az eszmeiséget és törekedtek megvalósítani azt, a nehéz körülmények között is.
Szabadulásuk után is folytatták a megkezdett munkát, melyben nagy segítségükre volt Vácz Jenő jezsuita atya, a Páter barátja és gondolatainak lelkes támogatója. A Közösségből többen emigráltak, mely révén a „magok szétszórattak”. Így kerültek tagok Ausztriába, Nyugat-Németországba és így alakult meg 1970-ben egy kis közösség Brazíliában is. Bárány Ilona is külföldre ment, a kapcsolat fennmaradt az itthon továbbra is működő és bővülő Közösség tagjaival. |
![]() |
A magyarországi rendszerváltás után Bárány Ilona hazatelepült és kézbe vette a hivatalos egyházi jóváhagyatás megszervezésének ügyét, amelyet külföldi tartózkodása alatt már előkészített. Egyházjogászi segítséget Dr. Erdő Péter, későbbi bíboros érsek atyától kapott.
A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja engedélye alapján a Vinculum Caritatis Közösség, mint egyházmegyei jogú világi intézmény jóváhagyást kapott 1994-ben. Tagjai azok a világban élő nők, akik az evangéliumi tanácsok követésére hivatást kaptak. A világi állapot és a szerzetesi Istennek szenteltség összekapcsolása jellemzi őket.
|
![]() |
Az egyházjog szerint az intézmény társíthat más krisztushívőket, akik az intézmény szellemében törekszenek az evangéliumi tökéletességre és részt vesznek az intézmény küldetésében. Ennek alapján kapott jóváhagyást 1995-ben a Vinculum Caritatis Papi Közösség, és 1996-ban a Vinculum Caritatis Családi Közösség.
A Közösség tagjai rendszeres csoporttalálkozókon, lelki napokon, lelkigyakorlatokon jönnek össze. A Női Ág felelős a sajátos karizma őrzéséért, melynek lényege, hogy az élet sója, világ világossága, kovász legyen a világ számára. Folytatja Palánkay atya műveinek kiadását, ápolja a kapcsolatot az Istennek elkötelezett közösségekkel a világ mind hatékonyabb megszentelése érdekében.
A Közösség 1999-ben Máriabesnyőn ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. Ez alkalomból jelentette meg Világítva szeressünk – Szeretve világítsunk c. emlékkötetét, mely a közösségi tagok emlékezéseit, tanúságtételeit tartalmazza. |
![]() |
![]() |
A Közösség 2007-ben ünnepélyesen megemlékezett Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya születésének 100. évfordulójáról, és egyben Bárány Ilona, a Közösség első általános felelőse halála 10. évfordulójáról. A jubileumi ünnep Máriabesnyőn zajlott, ahol a jezsuita rend képviselői és számos szentignáci lelkiségű közösség osztozott örömünkben és a kapott kegyelmekben.
2009-ben, a Közösség alapításának 60. évfordulóján Kispesten, a Jézus Szíve templomban emléktáblát avattunk alapító atyánk emlékére, melyet Székely János püspök atya szentelt fel. Ezen a szentmisén a Közösség fiataljai fogadalomújítására is sor került.
2019. március. 9-én emlékezett meg Közösségünk mindhárom ága az alapítás 70. évfordulójáról. Ugyanakkor az Oltáriszentség nevét viselő Közösségünket Boldog Brenner János vértanú pártfogásába ajánlottuk. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Székely János püspök atya volt.
![]() |
![]() |
![]() |