Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

Aktuális

SZENTÍRÁSOZÁS

    Kedves Testvérek!

gyertya

Valaki felvetette, hogy jó volna a honlapunkon keresztül is segítenünk, hogy minél többen ismerhessék meg a szentírási részekben való elmélyedést azon a módon, ahogyan a Vinculumban avval találkozott.

Mivel ez valóban alapvető gyakorlat a Közösségünkben, ennek legegyszerűbb módját választottuk, mégpedig azt, hogy egy havonta tartott találkozó alkalmával történö szentírásozást felvesszük és itt írásban közöljük. Reméljük, hogy valóban segíteni fog abban, hogy új és új gondolatok ébredjenek Bennetek az aktuális evangéliumi szakasszal kapcsolatban. Jellemzően mindig egy elhatározással szoktuk zárni az elmélkedésünket, ami a következö hónap idejére megvalósítandó programot jelent számunkra.

     Mk 16, 15-20                   2021. május

 

15Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. 17A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak.
19Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet. 20Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.”

 

A -    Nem egy minimális tervet terjesztett elő az apostoloknak, hanem azt mondta, hogy menjeteke el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek. Ez egy teljes és egyben a lehető legnagyobb terv. Mindenhol és minden teremtménynek. Ez azt jelenti, hogy ez ma is igaz és nekünk is irányadó. Azt tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, hogy kinek, mikor, hogyan. Mi nem misszionáriusok vagyunk, hanem a hétköznapokban próbálunk apostolkodni. Kötelességünk is. Ahogy lehet. Ezt viszont nagyon éber szemmel, füllel kell csinálni és – jó értelemben véve – rácsapni az alkalmakra, hogy kinek, mikor, mit lehet mondani, ha csak egy mondatot is, ami legalább is elgondolkoztatja.
B -    Mondani, vagy csinálni. Ahogy Plus a Lumen Christiban írja, „Inkább befolyás, mint hitvallás….Egy nagyhírű francia asszonyság, akinek a férje szalonjában nagy számú hitetlen híresség is megfordult, kérdezte;  ezeknek beszéljen a vallásról? Alkalmatlan, mi több, hatástalan lett volna. Az ő nagy és okos lelke jobban felismerte a helyzetet és elhatározta, nem prédikálja a Krisztust, hanem láthatatlan, észrevétlen és megfoghatatlan módon szétárasztja Őt. A jelszava ez volt: Inkább befolyás, mint hitvallás.” (II. 83. o.). Sokszor vagyunk ilyen helyzetben. Nem állhatsz elő azzal, hogy a Katekizmus erről azt mondja…aztán meg látják, hogy te itt mit csinálsz(!). Tehát tapintat, szerénység és nagyon nagy figyelem, a körülményekhez való alkalmazkodás kell. Az idézetben tovább az áll, hogy egy gyerek sírkövére azt vésték, amit játszó pajtásai mondtak róla: „Könnyebb volt jónak lenni, amikor közöttünk volt.” Tehát inkább befolyás, mint oktatás.
C -    Erről szól a következő két mondat. Szerintem ez sokkal izgalmasabb, mint az első volt: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak.” Magyarán, most a hitünket meg kell vizsgálni, mert csak az hívő, akit jelek kísérnek. Nyilván nem ilyen látványos jelek, de meg kell vizsgáljuk a jeleket, amik kísérnek. Felmerül a kérdés, hogy mennyire hívő, akit nem kísérnek krisztusi útra utaló jelek, még ha templomba jár is, még ha imádkozik is, amikor itt egyértelműen azt mondja: a hívőket jelek kísérik. Nem ezek a jelek, de jelek. Ez avval függ össze, ami az előbb elhangzott; nem az oktatás, az imák versszerű betanítása az, amitől hívővé válik valaki. Nem ez a kulcs, hanem ha valóban hívő vagyok, keresztényi életre utaló jelek fognak kísérni. Énszerintem ez egy lelkiismeret vizsgálati pont. Megvizsgálom, hogy bármiféle jele van-e annak az életemben, hogy én hívő vagyok.
E -    Jó, hogy mondod, hogy bármiféle jel, és nem csak ezek a csúcs jelek. Pl. valaki tud-e olyannal türelmes lenni, akivel szinte senki. A plébániánkon is volt olyan ember, akire mindig rácsodálkoztunk, hogy hogyan tudja ezt a másikat még mindig tűrni. Ez is egy jel.
C -    Jel neked, aki rácsodálkoztál és jel annak, aki felfogja, hogy vele jót tettek.
D -    A környékünkön van egy húsbolt és mindenki odajár a kerületben húsért, mert azt mondták, annyira becsületesek. Én is odajárok és valaki mondta, hogy az egy hívő család. Ez egy jel, de ők semmit nem mondanak magukról, mégis az egész kerület tudja.
E -    Aki hisz, meg aki éli az Evangéliumot, annak sokszor le kell győzni a félelmét, hogy a visszajelzésektől meg ne ijedjen. Nem minden visszajelzés kedvező, hanem vannak negatívak is és sokszor ezek gátolják az embert, hogy jobban, vagy többet merjen. Nagy szükség van bátorságra és a Jó Istenbe vetett bizalomra. Ne ijedj meg, ha az Úr szavát, az Úr tetteit hirdeted, akkor nem félhetsz. Sokszor ő sem kapott mást, mit ellenvetéseket és akkor mi miért ne kaphatnánk? És még akkor sem tudhatjuk, mi lesz a szavak eredménye. Lehet, hogy valaki átfordul azok hatására.
B -    Igen mert volt már olyan – most eszembe jutott egy-két eset – hogy valaki azt mondta: „Emlékszel, mikor 10 éve figyelmeztettél, hogy ezt ne csináljam és mennyire ellened támadtam? Mostanra beláttam, hogy tényleg az volt a baj.” Én meg már el is felejtettem. Az biztos, hogy ha ellenünk támadnak, azt ki kell bírni.
C -    El kell tudjuk hinni, hogy ezeket is bekalkulálja az Úr. Tud róla és azt tesz vele, amit jónak lát. Lehet, hogy ez a másik ember fejlődésének, növekedésének egy pontja és az Isten majd kezd vele valamit.
E -    Én a félelmeimet úgy próbálom legyőzni, hogy tudatosítom magamban, hogy az a másik ember, akihez megyek, szintén az Isten képmása. Ezt nehezen hiszi el az ember egy nehéz emberről, de ha Ő ott van, akkor most még jobban kell ebben hinnem.
C -    Ki kell ásni, nem? Mindannyiunkat porréteg, homok réteg, sárréteg, pöcegödör réteg borít, és van, akit csak lefújni kell a másikat meg ki kell ásni, mert már olyan mélyen van, hogy már majdnem meg is halt. Lehet, hogy azért küld minket az Isten, hogy ezt a mélyre ásódott embert vakarjuk ki, hogy életre támadhasson.
E -    És „Az Úr együttműködött velük”!
C -    Igen. Pont ezt akartam mondani. És jelekkel kíséri őket. Ha jónak találja, amit az ember tesz, akkor Ő hitelesíti. Gondolom.
A -    Én visszautalnék az első mondatra, mert itt van a folytatása. „Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét.” Nem kezdtek el filozofálni azon, hogy túl messze kell menni. Tényleg nagyon messze mentek, az ismert világ határáig. Komolyan vették; szétszéledtek és mindenütt hirdették az Igét. Nagyon megrendítő, hogy az apostolok mind másfele mentek. Nem együtt, hanem egy-egy megbízható társsal indultak el a nagy messzeségbe és a nagy pogányságba. Engem ez megrendít és meg is kell, hogy erősítsen bennünket, mert mi is szétszórtan élünk a világban és többnyire nem a közösségiekkel együtt próbáluk munkálkodni. Ha van mód, akkor megbízható társakkal, de ha egyedül, akkor egyedül.
B -    Ha végig nézzük a Közösségen belül a járvány egy éve után, láthatjuk, hogy amikor nem megy ez az egyedül, akkor az bizony meglátszik. Meglátszik a személyes találkozás hiánya.
D -    Eleinte az apostoloknak ez elég lehetetlennek látszott, elmenni az egész világra és mindenkinek hirdetni az evangéliumot. Úgy tettek, mint a csodálatos kenyér szaporításnál; az öt kenyeret meg a két halat kezdték osztogatni. Nem kezdtek ezen gondolkodni, csak tették és mégis elég lett mindenkinek.
C -    De a szétszéledés előtt még eljött a Szentlélek és onnantól nem volt kérdés.
D -    Még egy: nekünk nem kell Indiába, meg Afrikába mennünk – kivéve, akit odaküld a Szentlélek – de, ha mindenki csak a környezetében adja, akkor úgy is elterjed a világban.
C -    Nekünk kifejezetten ez a küldetésünk, hogy a közvetlen környezetünkben igyekezzünk ébreszteni a hitet. Amit Szent II. János Pál pápa meghirdetett, hogy Európa missziós terület, annak mennyire előszava, az alapító atyánk eszméje; környezetünkben terjesszük az Igét, amint az eperbokor a szomszédos területen ereszt új gyökeret és fakaszt új életet.

 

A HÍVŐKET JELEK KÍSÉRIK