Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

Aktuális

Szentírásozás

Március

 

     Ján. 12,20-33                   2021. március

 

„Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. 21Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« 22Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. 23Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. 25Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. 26Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. 27Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. 28Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
29Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« 30Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. 31Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. 32Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« 33Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.”

 

X – Érdekes a folytatása, ami nekem nem is tűnik annyira ismerősnek: 34A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?« 35Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket.” Kicsit olyan, mint a Mária üzenetekben: Éljetek a kegyelmi időszak temérdek kegyelmével!

Y – Az is érdekes, hogy az idegenek, a görögök protekciót kérnek, hogy láthassák Jézust: Lehet, hogy arra számítottak, hogy láthatnak valami jó kis csodát, amilyeneket hallottak és akkor valami egész mást hallanak: Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Mint görögök gondolhatták, micsoda filozófiát ad ez itt elő nekünk? Búzaszem, elhal, termést hoz, ha szeretem az életemet elvesztem, ha gyűlölöm, akkor megnyerem…nagyon kemény lehetett ez egy görög számára.

X – Mindenki számára.

Y – Ez a gyűlöli életét ez ismert más, kicsit érthetőbb fordítással is ismert: Aki jobban szereti életét…Nekünk kicsit érthetőbb, mert életünkben számtalanszor magyarázták. „Aki nekem szolgál az engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” A súlyát akkor még nem érthették. Gondolták: Holnap ide-oda megy és megyünk mi is és akkor az Atya megtisztel minket is. Ebben azonban benne van a vége is – ahol az Atya van – de az út is, hogyan oda jutunk.

X – Igen. Nyilván, hiszen azt mondja, hogy most megrendült a lelkem. Nyilván belegondolt, hogy mit jelent, hogy hol lesz. A kereszten.

Z – Meg a búzaszem kérdés is, hiszen, „ha el nem hal…”, tehát belegondolt, hogy hová kerül.

Y – „De hiszen éppen ezért az óráért jöttem”. És akkor a rettegését félreteszi és azt mondja: „Atyám dicsőítsd meg nevedet! Ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.” Ezt ismerjük, milyen, ha valamitől rettegünk, de ha felismerjük, hogy ez Isten akarata, akkor félre kell tenni a félelmet, az idegenkedést, a fáradtságot és: Legyen meg a te akaratod! Mintát ad mindenre, hogy mi hogyan viselkedjünk hasonló helyzetben. Analógiát ad, hogy jusson eszünkbe, hogyan is csinálta Jézus. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.

X – Nekem az is érdekes, ami itt a legelején van, hogy Fülöphöz, fordulnak, ő meg Andrással megbeszéli; engedjük, ne engedjük, szóljunk, ne szóljunk, vagy mit csináljunk? És utána mentek Jézushoz és megmondták. Olykor bennünk is úgy van, hogy van valami érdeklődés és nem tudjuk világosan, hogy hogyan is kellene arra reagálni. A közösségben – pl. egy imaközösségben – megbeszéljük, hogy jöhet, nem jöhet, mit csináljunk, hogy reagáljunk. Ki tudja (érdekes, ezen még sosem gondolkodtam), hogy milyen mozgatórugók vannak amögött, hogy bár Jézussal akarnak találkozni, de át kell menjenek a tanítványi szűrőn, mielőtt Jézushoz engednénk az illetőt (!?). Elképesztő! Mennyire így van, ha belegondolok a saját életemben szerzett imaközösségi tapasztalatokra. Jézus meg nem problémázik azon, hogy fog-e tetszeni, amit mond, vagy nem. Mi meg megszűrjük, hogy vajon el tudja-e viselni az illető azokat a dolgokat, amiket Jézustól hallhat, vagy amit Jézusról mondani akarunk. Való-e ez neki, vagy nem való?

Z – Érett-e rá, vagy nem érett?

X – Jézus meg durr, bele a sűrűjébe. Ő nem problémázott azon, hogy érettek-e, vagy nem. Megmondta a legszörnyűbb dolgot, ami következni fog.

Q – Megcsinálhatták volna azt is, hogy azt mondják: Ott az a magas, fehér ruhás férfi, az a Jézus, menjetek oda. Mégis érezték, hogy nekik közvetíteniük kell és szerintem ez jó, mert, hogy ezek biztosan azért jöttek, mert hallották, hogy ez egy nagy próféta, aki sok csodát csinált. Nekem ez nem logikus, hogy mikor ők nyilván azt mondják, hogy tanítványok szeretnének lenni, akkor Jézus erre ezt válaszolja. Nem erre szól ez a válasz. Nem?

Én azt gondolom, hogy mégiscsak azért szól nekik ez a válasz, mert ők a csodatevő prófétát várták, Jézus meg bemutatkozott nekik, hogy ő az Isten Báránya, aki meghal. Nem akarta, hogy a csodatevőt kövessék, hanem az Isten szelíd Bárányát kövessék!

Z – Aki odaadja magát.

Q – Igen A mai embernek is azt mondja, hogy ha követni akarjuk, akkor ne sikerekben és jómódban gondolkodjunk. Akkor ne az legyen a legfőbb életcél, hogy egzisztenciálisan valamit elérjünk, hanem az önzetlen szeretet. Hogy ezt megértették-e, amit Jézus mondott, arra kíváncsi lettem volna.

Z – Ez annyiban is érdekes, hogy – mára vonatkoztatva – megértjük-e, hogy mi akar lenni ez a világjárvány. Biztos nagyon jó, hogy teljes gőzzel pedálozunk, hogy meglegyen az ellenszer, de azért a bűnbánatra is szeretne indítani. Arról is kell gondolkodnunk, hogy mit javíthatnánk, hogy jobbak legyünk, vagy szebben éljünk. Sikerekben gondolkodunk, vagy a sorsunkban? Nem hiszem, hogy ki kellene állni, hogy „bűnösök vagytok és bánjátok!”, de ki-ki magában elgondolkodhatna, hogy „ajándékba” kaptuk ezt a járványt és bárcsak hallgatnátok az Isten szavára (ahogy Jeremiásnál van megírva).

X – Mint, ahogy leleplezően is hat sokakra a társadalomban. Jobban kiderül, hogy mi lakik az ember mélyén, mert sokakban feltört az agresszió, amit a sok rohanás takarásban tartott, másoknak meg nem okoz gondot, jól megtalálják a helyüket. Tulajdonképpen tükröt tart ez a helyzet a bensőnk állapotáról.

R – Nekem az jutott eszembe, hogy a görögök látni akarták Jézust, ő pedig azt mondta, hogy „eljött az idő, hogy megdicsőüljön az Emberfia”. Az Emberfia a Megváltót, Messiást jelentette (úgy tudom) és itt úgy is megmutatkozik, mint Isten, mert Atyjának nevezi az Istent és még hang is hallatszott, amire a tömeg azt hitte, hogy megdördült az ég. Az Atya azt válaszolja, hogy „megdicsőítettem és ismét megdicsőítem”. Erre Jézus azt mondja, hogy „ez a szózat miattatok hangzott… most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét”. Amit eddig mondtatok, az azt bizonyítja, hogy ő megtette, hogy búzaszemhez hasonlóan bekerült a földbe és meghalt, de föltámadt és minket is megváltott attól a rengeteg bűntől. II. János Pálnak van egy imája: „Uram segíts, hogy nehogy elvesszen belőlünk a bűntudat!”

O – Engem két dolog foglalkoztatott itt. Az egyik az a mondat, hogy „a búzaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz”. Próbáljuk megélni az önző én halálát, de ahogy mennek az évek az ember tapasztalhatja, hogy ahogy lemond dolgokról, tényleg jelentkeznek a gyümölcsök. Az Úr Jézus megváltásának gyümölcse, hogy hány embernek adta át a hitet és énnekem is csak akkor sikerülhet ez, ha nem magammal foglalkozom, nem a magam gondjai ülnek a nyakamra. Én most egy olyan időszakon vagyok túl, hogy a családi problémákkal úgy tudok szembe nézni, hogy nem nyomaszt naponta, hogy nem veszi el az erőmet. Semmi nem változott, de érzem, hogy az Úr a tenyerén hordoz, mert nem a változást várom, hanem örülök annak, amit bennem idézett elő: „Semmi nem lényeges, csak, hogy bízd rám.” Sokkal tevékenyebb és nyitottabb vagyok és a gyümölcsöket is láthatom.

A másik az, ami avval kapcsolatos, hogy elmentek egymáshoz. A Közösségben mindig csodáltam, hogy ha valaki utolsó idejébe érkezett, milyen radikálisan és gyorsan tudtatok intézkedni, hogy szentségekhez jusson. A Közösségen kívül meg sokszor ebben a közvetítésben nagy a halogatás, a bátorság hiánya, mert nem merjük hinni, hogy az atya fogja tudni, hogy hogyan szóljon, mikor az Úr Jézust viszi a beteghez. Lehet, hogy nem jó párhuzam, de nekem ez jutott eszembe, mert nem mindjárt viszik Jézushoz. Vannak félelmeink (mit fog szólni?). Szentmisére sem merjük elvinni azt, akinek pedig igazán ott kellene ülni. Rá kéne bízni az Úr Jézusra, hogy mit hall meg abból, ami ott elhangzik. Nem egyszer prédikálták az atyák, hogy olykor a legjelentéktelenebb mondat fogott meg valakit és aztán elindult. Nekünk bíznunk kellene ebben és nagyon vagányul kellene megtennünk a lépéseket, hogy Jézushoz vezessük az embereket, ha valahol egy kis nyitást, érdeklődést érzünk. Nyitottnak kell lennünk a Szentlélekre.

Q – Lehet, hogy nem is tudja mondani, hogy látni szeretné Jézust, csak mondjuk annyit mond, hogy „engem nem szeret senki” és nekünk ebből meg kell értenünk, hogy Jézust szeretné látni. Egy hitetlen nem is tudhatja igazán, hogy Jézusra szomjazik.

R – Mi legyen az elhatározás?

ELVISZIK ŐKET JÉZUSHOZ