Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

Aktuális

Ismét búcsúzunk

2020. november 24-én elhunyt Kiskartali Margit, aki 2010 óta volt a Közösség női ágának örök fogadalmas tagja.

 

Szeretett Testvérünk, Kiskartali Margit (Margitka) 2020. november 24-én elhunyt Felsőtárkányban.
1940. október 9-én született. Özvegyasszonyként lépett a Közösség női ágába, ahol 2010-ben tett örök fogadalmat.
Kedves, békés természetű társnak ismertük meg, imádságos, buzgón apostolkodó léleknek. Közösségi csoporttalálkozókra hűségesen eljárt először Miskolcra, majd Budapestre, - amíg fizikailag tudott. Lelkigyakorlatokon sekrestyéskedett, a Családi Ág lelkigyakorlatán gyerekekkel is foglalkozott. Közvetlen természetével mindig megragadta az apostolkodás lehetőségeit a hétköznapokban is.

 

A Közösségbe lépésekor Egerben, az Érsekségen dolgozott, adminisztratív munkakörben. Lakásváltoztatása után szintén Egerben a Lajosvárosi plébánián bekapcsolódott az egyházközség életébe, munkájába. Kedves, jóságos egyénisége sokakat megnyert. Egyházi hozzájárulás gyűjtése során sok lakásba becsöngetett, sok családot meglátogatott, lelkileg is segítette, közelebb hozta őket a jó Istenhez – segített házasság-rendezésekben, …. Jól illik rá Dsida Jenő verse, amelyet nagyon szeretett:

 

 

„Menni kellene házról házra”

         

Nem így kellene, hűvös árnyas szobából,

Kényelmes íróasztal mellől

Szólani hozzátok, jól tudom.

Menni kellene házról házra,

Városról városra,

Mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó.

Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat,

Porlepett bocskoromat hívom bizonyságul

A szeretet nagy igazsága mellé.

És rekedt hangon, félig sírva

Kiabálni minden ablak alatt:

Szakadt lelket foltozni, foltozni!

Tört szíveket drótozni, drótozni!

       

 

 

 

     kep

 

2015. januárjában agyvérzést kapott, idősotthonba került. Derűs, békességes, imádságos lelkülete jó hatással volt környezetére, társaira. A Közösségből rendszeresen látogattuk, mindig örömmel fogadott. Családjával is tartotta a kapcsolatot, kölcsönösen erősítették egymást.

Szeretettel gondolunk Rá, imádkozunk érte, és hisszük, hogy közel van a Jó Istenhez és mi is kérhetjük közbenjárását.