Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

Aktuális

Elhunyt Vejtey Antal atya

Vejtey Antal atya, szeretett Tóni atyánk, a Vinculum Caritatis Papi Közösség tagja 91 évesen, 2020. április 19-én, Németországban, az Isteni Irgalmasság ünnepére virradóra elhunyt.

 

Szeretettel emlékezünk Tóni atyára. Olyan időben lett a Közösség buzgó pap-tagja, amikor a szétszóratás idején a vinculumosok csak „lánckapcsolatban”, azaz ketten-hárman ismerhették egymást. A Közösségből többen emigráltak, melynek révén a „magok szétszórattak”. 1965. júliusában Tóni atya először Ausztriába ment, majd Németországban élt, évtizedeken keresztül plébánosként szolgálta az Egyházat. Igényes papi szolgálatáért, kedves természetéért szerették a hívei. A felnőtteknek rendszeresen zarándoklatokat, a fiataloknak a szünidőben nyári hittantáborokat is szervezett.  kep2

kep3 

kep4

 

 

 

 

A rendszerváltás után rendszeresen jött Magyarországra. A Vinculum Caritatis Papi Közösség tagjaként havonta utazott a papi találkozókra. Rendszeresen részt vett a lelkigyakorlatokon, s volt, hogy helyet is adott a Papi Közösség lelkigyakorlatának.

 

 

 

 

 

 

Szívén viselte a Vinculum Caritatis Családi Közösség sorsát is. A Közösség céljaira egy ingatlan építésébe kezdett Balatonfőkajáron, amely a Közösség tagjai számára lelki napok, lelkigyakorlatok vagy kikapcsolódás céljából ma pihenőházként rendelkezésre áll.

 

 Baranyi Zsuzsa Tóni atyával kapcsolatos visszaemlékezéséből:

 

  • Jellemző volt Tóni atyára amit az alapító Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya egyik könyvében megfogalmazott: „A papoknak állapotbeli kötelességük híveiket elvezetni a tökéletességnek arra a fokára, amelyre a Szentlélek meghívta őket…” („Verjetek Benne gyökeret” 149. o.). Hálát adok a Gondviselő Atyának, hogy a Közösségbe kerülésemmel   egy időben odarendelt engem Tóni atyához. Jelölt koromban lett a lelkivezetőm és kísért az első években - buzgón, körültekintően és nagyon igényesen.

 

  • Nagy örömmel készültem a segítségével, hogy jelöltből újonc legyek: lelkileg is felkészített, de azt a napot ünneppé, emlékezetessé tette számomra. Akkor Budapesten, az Örökimádás templomban volt káplán. Pünkösd ünnepe volt, beültetett a Szentélyben lévő padba, s nekem prédikált. Többek között elmondta Sík Sándor: „Az acélember” c. versét – ezzel indított útra: 56 éve és a Jó Isten kegyelméből azóta úton vagyok.

„Testvér! mondja az acélpillanat                  

Tudom: gyengének lenni nem szabad.

Tudom: a mi törvényünk állani,

Mi vagyunk a VEZETÉK várai!

Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,

De rajtunk megyen át az ÜZENET!

Az ismeretlen IGÉT hordja vállunk,

Bennünket ide állítottak. Állunk!”

 

 
 kep5

Én akkor nem tudtam, hogy mi az a lánckapcsolat…, de azt éltük. Eltartott jó sok évig… s ez a kép az acélemberről sokszor megerősített.

 

  • Még egy emlék az indulásról: érettségi után kezdtem Tóni atyához járni, hamar vittem magammal barátnőmet is. Egy kirándulásról 1964. telén írt egy lapot, s abban ezt olvasom: „kérlek mondd meg Vejtey atyának, mert kérte, hogy üzenjem meg veled, hogy a geometriából jól mentem, annyira éreztem, hogy imáival segített.” Ezt a törődést éreztem én is mindig nála.

 

  • Hálát adok az életéért, a sok kegyelemért, amit Tóni atya, mint Krisztus papja sokaknak közvetített. Az Úr adjon neki örök boldogságot.

 

Mindannyian hálát adunk az életéért. A Jó Isten szolgálatában eltöltött hosszú élet után legyen része az örök boldogságban a Mennyei Atya Országában!

kep6